Mielőtt mindenki elküld a francba hadd szögezzem le, hogy a válasz: IGEN, SZÜKSÉG VAN. 

Azért nézzük meg a kérdést kicsit több nézőpontból. 

2015-öt írunk és a moziba került filmek tartalmi minősége egyre gyatrább. A mozivászonra készült "művek" általában az aktuális igényeket célozzák meg és valljuk be, hogy az igények nagyon alacsonyak. Tudom ezért kapni fogok, pedig így van. Nem csak ebben az országban, hanem úgy az egész (főleg amerikai) piacon az igény közelít a nullához. Bár tudom van az a réteg aki minden filmet megnéz, de sokan vannak akik otthon várják a megváltást. Ekkor kijön egy előzetes, tűkön ülünk, hogy na igen ez az. Elmegyünk, megnézzük és megfogadjuk, hogy soha többet nem megyünk moziba. Ha pedig egy tényleg igazán jó filmet fogunk ki, akkor arról beszélünk hónapokig, évekig majd megint várunk. Mondanám hogy ez így van jól de nem mondom. Nincs ez jól így. A mozikat nem féltem, nem fognak tönkremenni, és így vagy úgy, de a filmek is mindent túl fognak élni. Hát na pont ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen lenne(lesz) a mozi színészek nélkül.

Fontos kiemelni hogy kimondottan mozifilmekről beszélek és fontos azt is leszögezni, hogy alapvetően nem a színészeket hibáztatom a filmek minőségéért, de valljuk be nagy a baj.

A mozi világa ma már nem biztos, hogy egyértelműen azt jelenti, hogy az ember elmegy egy plázába, vesz pár popcornt, beül egy hatalmas hideg terembe és felbassza magát a mellette ülő részeg hülye gyerekeken. Egy átlagos családban ma már simán vannak olyan eszközök amikkel megoldható, hogy a barátokkal leüljünk egy-egy mozit végignézni elég jó minőségben. Így a legtöbb film (legyen az jó vagy rossz) eljut a nézőhöz! Márpedig ha eljut akkor megnézzük. Miért ne néznénk meg? Ennek sok oka lehet, de mondok egy példát. Azért nem nézzük meg mert szerepel benne Joe. Joet nem szeretjük. Joe idétlen. Joe szerencsétlen. Joe érzelmek nélkül játszik és így tovább. A rosszabbik eset mikor pont Joe miatt nézzük meg a filmet és rájövünk vége mindennek - lásd Jim Carrey Dumb és Dumber 2-je. 

Telik az idő és azon vesszük észre magunkat, hogy többször beszélünk animációs filmről mint egyéb filmről. Vagy csak nem tudjuk, hogy többször beszélünk...de erről majd később. Szóval egyre többször szalad ki a szánkon, hogy pl. Láttad a hős6-ost? Az mekkora film volt! FILMnek hívjuk mert egyenrangúnak tekintjük őket. Azt hiszem ez a TOY STORY óta így van. Vagy úgy is írhatnám hogy a TOY STORY óta van így. Olyan filmek ezek, amik nem csak a gyerekeknek szólnak. Sőt nem egy olyan animációs film készült már amelyre esküszöm szívesebben mennek a felnőttek mint a gyerekek. Mondjuk jó ürügy lelépni a moziba a "gyerek miatt". Ha megnézzük egy animációs film előzetesét, nem fogunk azon gondolkodni, hogy: óóóó benne van shrekből a malac? Akkor nem nézem meg. Őt nem bírom.

És el is jutottunk a kérdésig. Miért kell a színész? Miért jobb vele mint nélküle?

Most persze gondolom mindenki fel tudna sorolni olyan filmeket amik jók és olyan "színészek nélküli" filmeket amik nagyon rosszak. Természetesen ez oda vissza igaz. Viszont nem az a kérdés, hogy készülnek-e jó filmek színészek nélkül, és velük, hanem hogy készülhetnének-e jó filmek csak nélkülük. 

Különítsük el kicsit a dolgokat. Az animációs filmek, bármilyen technológiával is készüljenek, általában nem a realisztikus világot akarják megformálni nekünk, hanem valami mást. Olyan figurákat, olyan érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak nekünk már-már karikatúra jelleggel amelyek félreérthetetlenek. Azt érezzük amit éreztetni akarnak velünk. Nincs hiány a szórakozásban, az érzelmekben, a látványban. Az egész úgy ahogy van le van téve elénk és mi élvezzük. Egy pillanatra se gondolkodunk el azon hogy például a fent említett hős6-os szereplői emberek vagy nem. Figurák, nyurga lábakkal, két méteres felsőtesttel, vicces mimikával. Megnézzük és megköszönjük az élményt. Ez az egyik része a dolognak. Ezt az utazást vezette be a TOY STORY. Persze itt is készülnek nézhetetlen darabok, főleg a kis költségvetésű példányokból, de úgy összességében elég jó a felhozatal. Ami a gond ezzel, csak az, hogy nagyrészt ezek mesék, mesés vígjátékok. Persze persze csempésznek bele egy kis ezt azt, de hol marad az igazi akció, hol marad a DRÁMA, hol marad a valóság. Hol a vér, a fű, a szélfútta por a szememben, az igazi sós könny?! Hát az igazi filmekben. A színészek szemében! 

Nincs is kérdés. A színészekre szükség van. Muszáj, hogy ott lássam a szemükben a fájdalmat, a kínt, a boldogságot...  várjunk csak, de hisz ott látom SHREK szemében is... akkor meg...ááá hát persze ott akarom látni az IGAZI emberek szemében a fájdalmat, a kínt, a boldogságot. Na igen így már helyes. EZÉRT kellenek a színészek. Sőt tovább megyek ezért kell a szél, a fű, a por. Most sokan hátradőlnek becsukják a szemüket és az elmúlt évek erős filmjeiből pergetnek le maguk előtt pár jelenetet. Igen, az nem volt semmi. Ott éreztem, hogy még nekem is fájt. Nah hát ezzel csak egy a bibi. 90% hogy ami akkor történt az nem volt igazi. Egyszerűen csak megtervezték. Oda, és úgy, ahogy azt látni akartuk. És ez jó. Olyan jelenetek készülnek ma már számítógépes animációval, amelyekről azt se akarnánk elhinni hogy nem létezik. Lassan a színész lesz az egyetlen pont a filmben aki köré felépítik a filmet. Ő maradt az egyetlen "igazi". De szükség van-e erre az apró kapaszkodóra még?

Nézzük meg ezeket a videókat csak példaképp kiragadva és gondolkozzunk el miért van szükség benne a színészre!? 

Valószínű azért van szükség rájuk mert ismerős arcok, mert jók, mert meghagyják bennünk a hitet hogy ez egy film nem pedig egy hülye számítógépes animáció. Főleg azokban él ez erősen, akik eleve elítélik a számítógépes trükköket, és megkérdőjelezik az effektek létjogosultságát a filmekben. Vajon ők tisztában vannak vele, hogy már szinte nem is készül olyan film amiben ne lenne valami számítógépes animáció? Jó jó készül, de nem sok, és általában nem az a tipikus mozivászonra gyúrt példány. 

Szóval ott tartunk hogy szeretjük látni kedvenceinket a filmekben, és egyfajta támpontot adnak nekünk. Akkor nézzük meg mi a helyzet azokkal a filmekkel amelyekben kevésbé ismert színészek alkotnak, és mégis jók. Esetleg pont egy-egy ilyen film jelent kiugrást pár fiatal színésznek. Azokat is szeretjük, újranézzük és élvezzük. Akkor miért ne lehetne egy-egy ilyen filmben a színész is CGI (azaz számítógépes grafika)? Valószínű az egyetlen "érv" ami maradt, hogy ok ok átvernek engem a házakkal, a tűzzel, az éggel, de egy embert nem fognak tudni úgy animálni, hogy az realisztikus legyen, vagy ne legyen zavaró végig a film alatt. Ez félig meddig érthető (bár a toy story embereit is szerettük a maga gagyi mivoltukban), és ok elfogadom mint érv, de azt hiszem már csak napokat, heteket, hónapokat kell várni és ez is megoldott lesz. Hadd mutassak pár példát, természetesen csak azt bemutatva hogy mi felé haladunk, nem pedig bizonyítékként arra, hogy már ott is tartunk :) csak hogy nehogy megkapjam a szokásos mondatokat: "ezen simán látszik hogy CGI" , "ugyanmár ez nagyon gagyi". Mellékesen megnézném hányan tudnák megmondani egy-egy filmben mi a CGI és mi nem az!? Na mindegy. Jöjjenek a példák.

Egy Johnnie Walker reklám, melyben picit újraéled a legenda. Nem hiszem, hogy olyan költségvetése volt mint egy mozifilmnek, úgyhogy gondolom volt benne még tartalék :) Azért így se rossz.

 Egy kis példa hogy a Maya egy-egy kiegészítővel már mit tud emberi arc terén :) 

 Egy srác rövid kis projektje 

 És egy kis DEMO a játékiparból

Azt hiszem én itt be is fejezném, mindenki döntse el, hogy mi a jövő, mik az alternatívák, és hogy ez jót tesz a mozinak, vagy nem. Az én véleményem egyszerű: Inkább adjunk dollármilliókat az animátoroknak, mint némely nagyképű színésznek. Ja és zárszónak még annyit, hogy természetesen ez sem fogja garantálni, hogy jó filmek készüljenek majd, de HÁTHA :)